Emlékezz! Élő testté lettél.
Lélegezz! Válj szent lélegzetté.
Ne nézz hátra, anyád konyhája mára már zárva.
Hasalj a földre, nem muszáj örökké talpon állva.
Légy ezüstcsillaggá, hódíts az égből,
Vedd el a részed a mindenségből
Taposs üvegszilánkon, engedd, hogy fájjon,
Kacagj bátran az őrjítő magányon.
Vágyj! Szeretkezz a tánccal,
Kínozd meg magad százévnyi ránccal.
Bújj ködbe, füstbe, tűzbe vagy víz alá,
Sohase félj, mert nem a vég lesz a halál.
Ordítsd a süket fülbe, hogy te ott voltál, figyeltél rája,
Álmodd, hogy álmaidnak te vagy a királya.
Sírj néha, hisz ledől majd minden idill,
Szűnj meg, ha kell, mint az összes illúzió.
Hagyd mindig, hogy jöjjön, minek el kell majd jönni,
Mert élni születtél, nem csak működni.



2009. június 12. 15:09
Arc-poetika


Csillagot kértem, epedve vártam,
s megremegtem, mert láttam:
nem ez kell mégsem, én másra vágytam.

Szavakat mondtam ki bátran,
s megremegtem, mert láttam:
megteremtettem, mert énmagam generáltam.
Embereket manipuláltam,
s megremegtem, mert láttam:
becstelen a győzelmem, habár hibátlan.

Két énem sok-sok évig tápláltam,
s megremegtem, mert láttam:
mindkettő mohó fenevad, hát nyakukra hágtam.
Megértő társakra vágytam,
s megremegtem, mert láttam:
nem léteznek, egyedül vagyok, az összes embert csak kitaláltam...

2009. június 12. 15:24

Magamról


Ha belegondolok életem 32 évébe,gyermekkorom kivételével végig egy dolog motivált igazán. A halált kerestem,a lelkemben úttalan utakon,míg végül ő talált rám. körbevett, melankolikussá tett,megtanított szeretni,s talán jobban mint ahogy az élet tanított volna.Megmutatta a halál szép és egyben a legkegyetlenebb arcát.Így tudom ma elviselni az elviselhetetlent,hogy napról-napra megszakad a szívem........ -G-
2009. június 12. 14:49