Van, hogy kiáltanál, de nem jön ki hang a torkodon...
Van, hogy sírnál, de már nincs több könnyed...
Ezért csak hallgatsz, és nézel magad elé...
Megint elértem a "kettős" élethez - nappal mosoly - éjjel könnyek.
És nem állmosolyról van szó, mert sokszor elég jó a kedvem, és még őszintén nevettem is a héten, többször is.
Csak az éjszakák ne lennének... Nem tudok aludni, jön a sírás, aztán egyszer csak elalszom..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése