Tulajdonképp nekem is van családom. Kettő is. Van apám, Anyám, Fiam, ők az egyik család. És vannak "Ők" a másik család. Velük vagyok egy.
Az első családomnak már rég nem hiányzom. Nem keresnek, nem hagyják, hogy keressem őket. A második családom ma nincs mellettem. Pihennek. Kipihennek engem és azt a sok nehéz napot, amit okozok nekik. Nézem a telefont. Beszélni akarok velük. Hallani hangjukat, látni mosolyukat,megölelni őket.
Tudom, hogy nem fogja senki rám nyitni az ajtót, és én egyedül maradok a kétséggel és a magánnyal. Félelmetes dolog ez. Létezésemhez elengedhetetlen , hogy "ŐK"mellettem legyenek. Kinn hosszú idő után tombol a meleg. De itt bent hideg van. és legbelül is fázom. De az ajtó nem nyílik ki. Senki nincs aki rám nyissa. Egyedül vagyok.....
Fázom.........Félek.........
2012 nyara van már...Te most dolgozol, a családod itthon vár. Igaz, nem teljes a létszám mert csak 3 van itt, a Kisfiad még Velencén van, de biztosan tudom, hogy mennyire várja, hogy jöhessen haza és átöleljük. Az ötödik gyermekünk a szerelmünk ajándéka lesz, minden vágyam, hogy azt mondhassam hogy a szívem alatt hordom a kislanyod. Minden megváltozott, felforgattuk egymas eletet, értelmet adtunk a letezesunknek. Mar nem vagy egyedul, és nem is leszel soha tobbet....nagyon szeretünk Teged. Csokollak: V
VálaszTörlés