Több napja már, hogy külön úton járunk
S talán mindketten egy szebb jövőre várunk
Nem búcsúzom mégsem, a lelkemben maradtál
olyan képet örzök,ki bennem lenni akartál.

Bárhová visz téged ez az élet
kívánok neked minden jót,s szépet
megtanultam, örizni félévnyi emléket
s,helyetted álmodni a tündérmeséket.

Nem voltam jó hozzád , ma már tudom
nem kisértelek téged a megigért úton
Mégis szép emlék vagy, kit el nem feledek.
emlék, mit magamban mélyre temetek.

M.Á.-hoz.
2009. június 12. 16:00




Jaj, láttad-e?

Sötét lett a víz és háborogni kezdett.

Ó, hallottad-e?

Színpad süllyedt el néma színészekkel.


Jajj, érezted-e?


Éheztük egymást, mígnem jóllakott a vágyunk.


Ó, értetted-e?


Darabokra esett szét a mennyországunk.


És mára már a semmi ágán ül szívünk árván,


elmúlt szilánkokból egészet keresünk fájván.


Jajj. hiszed-e?


Azt, hogy rálelünk még egyszer?


Ó, maradsz-e?


Vagy elsodor a kényszer?


Döglött vágyat elsiratva az ember bízzon csak, és reméljen,
haljon hát meg újra- és újra csak azért, hogy egyszer éljen.