Valami rosszízűt álmodtam az éjjel. Pontosan nem emlékszem, mi volt az álomban. Csak képfoszlányok. Törött üvegek, elhagyatott táj, furcsa hangok, erőteljes zúgás, borzongató hidegség, és az az érzés, ami félelmet kelt bennem. Még azután is, hogy felébredek. Kábán felnézek, lassan lassan tudatosul bennem, hogy csak álom volt, nyugi. Odabújnék a védelmet jelentő társhoz,hallgatnám szuszogását, melybe szépen lassan bele aludnék,de senki nem fekszik mellettem . Nem könnyű újra elaludnom. De még rosszabb, hogy ez a nyugtalanító álom folytatódik. Azt mondják, hogy az álom néha nem is álom. Azt is éljük, csak olyankor átlépünk egy másik dimenzióba. Nem tudom, igaz lehet-e ez. Viszont tény, hogy az én álmom egész napomra hatott. Nyugtalan vagyok.