Kell most egy szó.

Vágyak kertjei alatt
lombos fák tövében
némán, esetlenül ülök.
Nincs senki ki látná, hallaná zokogásom.
Szégyenem az életem.
Könnycseppek gördülnek szememből, jeges könnycseppek.
Kell most egy szó ,mi vigaszt ad

A percek tovaszállnak
időkerekükön tova
a pillanat ,ami itt maradt beteges halálvággyal teli
Várom a csendet, a sötétet, mi eltakarja arcom.
A torz valóságot, akivé lettem.
most, mikor annyira kéne egy szó...
néma csend vesz körül.

Belül,sötét gyászom
Önmagam gyásza, önmagam tánca
s, jól van ez így.
Eddig nem szólt hozzám az élet,
most már a csend kell
Most már nem kell a szó.

Érzem most megnyugszom
A csend ereje oly hatalmas
S a magány kiált csak a lelkemből
KELL EGY SZÓ
kell egy hang mi azt mondja élj.
mégis titkon remélem,
megmarad a csend